Azt szokták mondani, ha valahol bezáródik egy ajtó, biztosan kinyílik egy másik. Vagy egy ablak.
Nos, az én életemben is zajlik valami.
Bezáródik egy ajtó...bár a kilincs még a kezemben van. Vagy legalábbis én azt hiszem, uralom a helyzetet és még dönthetek.
Dönthetek, hogy elengedjem-e a francba és hagyjam becsukódni azt az ajtót, vagy rántsam vissza, és tárjam ki megint.
Még agyalok, s addig nyitva marad. Résnyire. Aztán kiderül.
Bevallom nem nagyon akartam ám én változást. Kell az a nyavajának. Becsontosodott, szokásaihoz és rigolyáihoz 10 körömmel ragaszkodó nőszemély már nem ugrabugrál, nem változtatgat, ha nem muszáj.
Szóval nem akartam. Se költözni, se új álmokat keresni magamnak a régi helyett. De valamiért senki nem kérdezett.
Úgyhogy most itt vagyok. Új társaimmal egy számomra ismeretlen terepen...
Meglátjuk, mi sül ki belőle.
Hogy is mondta Móka Miki?
Véget ért a móka mára...de ha tetszett visszavárlak...nemsokára!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
