Az emberek nagy része a közösségi média felületén éli az életét. Oké, én is, bár nekem a munkámhoz kötődik, így magáncélra, szinte csak kapcsolattartásra használom. Ennek ellenére a hírfolyamon, különböző csoportokban elém-elém kerülnek emberek, akiktől kiver a víz. 

Az egy dolog, hogy a helyesírás, még ha csak nagy vonalakban fellelhető, már üdítő kivételnek számít, de vannak az ősanya csoportok, ahol anyukák rágják a csontot már már unásig. 

Persze rendszeresen egymás torkának esnek, hiszen mindent, mindent ő tud a legjobban, csak neki van ősösztöne. Hülye kérdések, felesleges hisztik. Mondom én két kamasz fiúval. Őszintén, kezdem azt hinni, sokkal jobb volt amikor velük voltam várandós, betárcsázós internet, a Kismamamagazin szüléstörténetei, egy kedves háziorvos, egy védőnő, természetesen a nagymamák, nagyapák, és némi józan paraszti ész.

Nem mondom, hogy néha nem volt pánikhangulat, de soha nem gondolkodtam azon, ha a gyerekem uszonnaidőben tévét néz az iskola első osztályában, akkor honnan fog megtanulni étteremben kulturáltan késsel-villával enni. Nem voltak 600 fokban, még télen sem, hozzájuk lehetett érni, és nem fertőtlenítettem állandóan a kispárnájukat. 

Nem vittem magammal mindenhová saját étkészletet, ettek amit mi, fejenként 2 évig szoptak, most pedig boldog, egészséges kamaszok. Tudnak késsel-villával enni, bár néha igenis a tv előtt esznek. Hűűű, na most hívják össze a tanácskozást a szakemberek, és szórnak rám átkot... igenis én megtiltanám a netezést, de nem a gyerkenek, hanem a sok hisztis picsa ősanyának, akik nem orvoshoz viszik a gyereket, hanem az fb-n kirakják egy csoportba, hogy így néz ki a gyerek, mi lehet a baja? Vidd el dokihoz b@zmeg! A sok okoskodó jótanács, a sok sok megmondom a tutit hozzászólás, és kb 25 komment alatt a szúnyogcsípésből halálos bőrrák lett. 

Hogy miért vagyok mégis tagja ilyen csoportoknak? Az elején viccesnek tűnt, aztán nem léptem ki, az új algoritmus miatt alig alig jönnek szembe velem, mégis, ha ráakadok, kiakadok.

És ott van a sok műpicsa bloggerina, a luxik, a "bjútik", akik azért mert 6985236 forintos napszemüvegben pózolnak, már azt hiszik, hogy jó az íráskészségük, holott a nagy többségük olvashatatlan, modoros hihihi hahaha szöveget ír, oké szépek a fotók, de itt ki is merül. Amikor csak beleolvasol a blogbejegyzésbe, és két mondat után csöpög a nyál a gépeden, olyan klisés, közhelyes, modoros, trendi, hogy ááááá. És a népek és a szponzorok imádják. Jaj, ma voltam "dolgos" hétvégén egy hotelben.. hogy össze ne szarjam magam, de mivel is indítja az egész cikket, egyél úgy, mit egy király... faszom, egy kurva eredeti mondatot nem sikerült kicsikarni a cikkben, napocska, felhőcske, hányácska. Na jó a guccsi jól mutat a fotón, de ennyi. 

Amúgy, bakker, találkoztam egy ünnepelt "bjútival", na jó kettővel. Basszameg, hogy az a filter és utómunka mennyit bír dobni valakin. Az egyik lánynak először a ruháját szúrtam ki, ami tényleg meseszép volt, de, a térdközépig érő A vonalú ruha alól kikandikált két ropi, konkrétan a bordám vastagabb, mint a hölgyike két lába együttesen, amivel még nem is lenne nagy baj, hát na, vádliban sem izmos, de, ahogy futott a tekintetem végig, a bokájánál meghökkentem. 125 centis tűsarkúban topogott, szó szerint, de kb úgy, mint két bokaficam után, valami elképesztő módon állt a lába. Szívem szerint ortopédus után loholtam volna, de nem tettem, csak elvigyorogtam magam, hogy na tessék, ha ez a "bjúti", akkor én maradok szörnyeteg.